Ékrovással díszített edényalátét

Maradék(tanuló)fámból készítettem el egyik kedvenc mintámmal:)
(Elnézést a kép minőségéért,igyekszem lecserélni!)

Ekészült :)

Elkészültem az első igazi munkámmal,ilyen lett s egyenlőre a kandallónkat díszíti...Köszönöm Ildi a tanítást!!!!!

Tanulom....

Már régóta nagy tervem,hogy nagypapám kedvelt mesterségébe kicsit belekóstolhassak...a nyárnak és egy nagyon kedves kollégám,nagyon kedves feleségének köszönhetően ez valóra válhatott és tanulhatom a fafaragás alapjait. Sajnos nagyapám már elköltözött s most a mennyei hazából figyel,amint sete-sutáskodom a fával:) (vagy mosolyog,vagy a fejét csóválja,hogy"ejnye-ejnye kisonokám..." :)
Szóval belevágtam szó szerint..egy két vágás az ujjamra is sikeredett,de a többsége a fába:) Ilditől tanulom,aki maga egy nagyon szép céllal tanult meg faragni: nagyapja sírjára készített kopjafát!!!S azóta is farag,s most tanítgat engem is,amiért nagyon hálás vagyok.A hétvégén elhoztam nagyapa összes eredeti szerszámát is...nagyon különös érzés!Nagyon nagy élmény..szeretném veletek megosztani első még készülőben lévő igazi munkámat,egy fali kulcstartó lesz majd,persze addig még nagyon sok munka lesz vele, s pár vízhólyag,de az élmény mindent kárpótol:)

Büszkeségem...Az én nagyapámról

Engedjétek meg ezt a kis cikket,hogy az új tanulmányom megértsétek :) Nagy szeretettel!

Evvel a finom csipkézeteket mélyítem

A napokban jelent meg a jeles zalai népművészeket bemutató Saját örömére, mások gyönyörűségére sorozat folytatása, mely ezúttal Pápai Sándor fafaragónak állít emléket.

2011. március. 22. kedd | Szerző: Sinkovics Eta

---

nyomtatás | Küldés e-mailben | A+ | A- | Megosztom 1 hozzászolás

---

A szerzők, Prokné Tirner Gyöngyi és Bereczky Csaba jóvoltából Pápai Sándor fafaragó népművész (1924-1989) életútját kísérhetjük nyomon, s természetesen mindenekelőtt pásztorfaragásainak remekeit mutatják be a karcsú kötet lapjain, számos fotó kíséretében. A kiadvány a Zala Megyei Közművelődési Intézmény gondozásában jelent meg, miként az előző, Soós Lajos fafaragóról szóló is.

Pápai Sándor - Fotó: Illusztráció

Pápai Sándor az ország különböző részein juhászkodott, mígnem szakértelmét segítségül híva, 1962-ben Galambokra került, ahol végül is letelepedett, s feleségével három gyermeket nevelt. Már 12 évesen, juhászbojtárként motívumokkal díszítette a fát, anélkül, hogy valakitől tanulta volna. Ösztönösen alakította ki azt a mesés világot, amihez a természet, a betyár- és pásztorélet adott ihletést. A faragáshoz maga készítette az eszközeit is, melyek közt szerepelt hasgató , sarokvágó , holker - ahogy ezeket elmondása alapján dr. Kerecsényi Edit néprajzkutató lejegyezte. De hogy értsük is, miről van szó, íme például a holker szerepe: Evvel a finom csipkézeteket mélyítem. Főleg botot, juhászkampót, kobakot, karikás ostornyelet faragott, de készített csanakot, tükröst, kürtöt, valamint furulyát, citerát, dudát, mandolint, mely hangszereket rendszeresen meg is szólaltatta.

Pápai Sándor munkája - Fotó: Illusztráció

Többségében domború faragást alkalmazott, de kedvelte a karcolozást is. A fa mellett a szarufaragást ugyancsak magas színvonalon művelte, számos díszes kürt őrzi keze nyomát. 1968-ban népi iparművész lett, 1983-ban pedig átvehette a Népművészet Mestere kitüntető címet. Pápai Sándor faragott tárgyait a megye múzeumai és magángyűjtők őrzik.

A rajzokon ostornyelek díszítései - Fotó: Illusztráció

A kiadvány szerzői a jövőben nemcsak a pásztorfaragó hagyományok legmívesebb alkotóinak állítanak emléket - megőrizve és egyben továbbadva a zalai népművészeti értékeket az utókornak.