A zAnya úgy gondolta, hogy egy kicsit kicsinosítja a bejárati ajtónkat. Mivel a Bötyköldés találkozókra már egy ideje nem jutott el, így kénytelen kelletlen maga látott hozzá az ötletkereséshez, a kivitelezéshez, anélkül persze, hogy a zApát erről megkérdezte volna. De hát ki vagyok én, hogy meg kellett volna kérdeznie? Sőt! Szerintem így volt a jobb. Mire hazaértem, már készen is volt, és az ajtón fityegett az egyik dísz. Később meg a másik is. (jó-jó, abban nekem is volt egy kis részem...)
Azt (is) szeretem a a munkahelyemben, hogy kapcsolatba kerülök papír-nagykerrel is, akiknél a vágások során mindig potyog le egy-kis maradék. Aztat pedig vagy kidobják (MÉH), vagy óvodás csoportoknak elviszi tőlük valaki. No, szóval a zAnya határozott biztatására, valamint szelektív emlékezetem ellenére sikerült onnan nekem is hoznom jó pár darab színes keményebb jellegű papiros-darabot. Na, szóval azokból készültek a díszek. Az ajtóra a hordozhatóság és cserélhetőség, praktikusság és tisztaság, újrafelhasználhatóság -és más szó nem jut eszembe- miatt gyurmaragasztóval lett felragasztva. Íme a végeredmény:
...és persze ez is, de ezt Annácskának készítette a zAnya...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése